Manuka méz- Megéri az árát?

A manuka méz iránt az utóbbi évtizedben világszerte jelentősen megnőtt a kereslet, az új-zélandi méhészek is megnövelték méh állományuk számát, de így is nehéz kiszolgálni egy egész világ igényét, ezért nem véletlen, hogy a manuka méz ára az egekbe szökött és gyakorlatilag „luxus terméknek” számít. Ezt a mézet főleg Ausztráliában és Új-Zélandon gyűjtik a méhek a manuka cserje virágairól, aminek több mint 80 fajtája létezik a Földön többek között, Borneon, Mianmarban, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken is. A manuka méz iránti erősödő kereslet megértéséhez érdemes egy kicsit belemerülni annak izgalmas történelmi múltjába.

Egy kis történelem

A manuka név a polinéz hajósoktól, a maoriktól ered. Ők adták ezt a nevet ennek a különleges növénynek, amikor először léptek Aotearoa (mai nevén Új-Zéland) földjére. A növény gyógyhatását is ezek az őslakosok fedezték fel, azonban nem méz formájában hasznosították, hiszen a méhek nem voltak honosak Új-Zélandon, csak később telepítették be őket.

 

Az első kaptárak Európából 1839-ben kerültek Új-Zélandra. Egy házvezetőnő (Mary Bumby), aki imádta a mézet, vitt magával két kaptárat a hajó útra, amik azért is voltak hasznosak, mert az egyház méhviasz gyertyákat használt, így ők is támogatták az elképzelést. A hat hónapos utazás után csodával határos módon a két méhkolónia életben maradt, így Mary Bumby lehetett az első méhész Új Zéland földjén. Így ő volt az első méhész, aki manuka mézet állított elő. Kétségtelen, hogy a misszionáriusok elsősorban a méhviasz gyertya okán hoztak méheket az országba, de magát a mézet sem vetették meg.

 

Ekkor kezdődött meg tehát a manuka méz története az új-zélandi Great Barrier szigeten, ami egy kisebb sziget az Északi-sziget északi partjainál. A manuka növény és igen közeli rokona a kanuka a sziget vegetációjának közel felét teszik ki. A cserjét kezdetben csak tűzifának tekintették, de a méhek már akkor is kedvelték a növényt. A manuka méz kinyerése nagy fejtörést okozott, ugyanis a méz kitermelése eltért a hagyományos „pergetés” szokásától. A manuka mézet a méhviasszal együtt kivágták a keretből és egy nagy olvasztótégelybe helyezték. Amint kellőképpen megolvadt a keverék, egy muszlin zsákba engedték és nagyon lassan kinyomták a zsákon keresztül a mézet. A sok időt és energiát igénylő eljárást nem szívesen alkalmazták a méhészek, tekintve, hogy a méz akkori értéke a maihoz képest igencsak alulértékelt volt.

Egy későbbi norvég találmány oldotta meg végül a manuka méz kinyerési problémáját, az úgynevezett „Honningløsner”.

Ez a szerkezet úgy szedi le a lépen lévő viaszfedelezést egyszerre mind a két oldalról, hogy közben nem sérti meg a méhsejteket. A megoldás jónak bizonyult, de a szerkezetet a méhészek drágának tartották és a mézet továbbra sem tekintették érdemesnek az értékesítésre. Így a méhészek olyan földterületeket részesítettek előnyben, ahol nem fordult elő a manuka cserje, és ha a méhek hordtak is némi nektárt a növényről nem bajoskodtak a méz kinyerésével, hanem rendszerint visszaetették a méhekkel.

1962-ben két kutató kezdte el vizsgálni a manuka méz hatását. Abból a tézisből indultak ki, hogy a mézek oldódása közben hidrogén-peroxid szabadul fel, ami hatásos anyag a baktériumokkal szemben. Ahhoz, hogy kialakítsanak egy élő szervezethez hasonló környezetet, kataláz enzimet használtak (ez felel testünkben a hidrogén-peroxid lebontásáért). Kísérleteiket Petri csészében végezték, ahol a baktériumokat három fajta (szeder, lóhere és manuka) mézzel tesztelték. A kísérlet végeredménye tömören az lett, hogy az enzim használata nélkül mind a három mézfajta meggátolta a baktériumok továbbterjedését. A kataláz enzim használata után, viszont csak a manuka méz tudta felvenni a harcot a baktériumokkal szemben. Ez azért fontos eredmény, mert amint bármilyen méz az emberi bőrfelületre kerül, az enzimek azonnal működésbe lépnek.

A kutatást kiterjesztették Új-Zélandon és egyre szélesebb körben kezdték el vizsgálni az ott található mézfajták vizsgálatát. A manuka és közeli testvére a kanuka méz, legtöbb esetben ugyanazt az eredményt hozta, mint a kutatás elején. Azonban az ország különböző méhészeitől begyűjtött manuka mézek között jelentős volt a különbség. Csupán a manuka mézek 40%-a hozta a várt eredményt a kataláz enzim hatása után. A kérdés innentől fogva az volt, mi okozza ezt a lényeges különbséget a manuka mézek között?

Sokáig a méhészek számára is rejtély maradt, hogy mi okozza a manuka mézekben a jelentős minőségbeli eltérést. Egyesek az időjárással, míg mások a talajjal és annak tápanyag tartalmával hozták összefüggésbe. A megfejtést végül egy Jonathan Stepehns nevű egyetemi diák derítette ki 2006-ban. Jonathan érdeklődését felkeltette a rejtély és egyetemi éveit különböző kutatásokkal töltötte, aminek középpontjában a manuka méz állt. Disszertációjában kifejette, hogy számos kutatást és tesztet végzett, míg végül megtalálta az okot. A vadon élő manukának számos fajtáját ismerjük, ami különböző területeken, különböző összetételben fordul elő. Azok a manuka mézek amelyek Új-Zéland északi területeiről származnak kifejezetten magas antibakteriális aktivitást mutattak. Ezeken a területeken a manuka növény incanum alfaja van túlsúlyban, ami mint később kiderült, azon fajták egyike amelynek antibakteriális hatása igen magas. Végül a kutatások kiderítették, hogy a manuka különböző alfajai, különböző mértékben tartalmaznak egy leptospermone nevű esszenciális olajat. Ennek az olajnak köszönhető a növény antibakteriális hatása.

Hogyan értelmezzük az UMF/NPA-t és az MGO-t?

A mézet aztán további kutatásoknak vetették alá, több méhészetből vett minták alapján állították fel azt a százalékos rendszert, ami a manuka méz antibakteriális aktivitását jelzi és amit a későbbiekben tovább fejlesztettek. A méhészegyesület kezdeményezte, hogy a fogyasztók érdekében kezdjék el alkalmazni a méz minőségére vonatkozó faktorszámok UMF feltüntetését. Az UMF-et csak az új-zélandi Unique Manuka Factor Honey Association (UMFHA) egyesület tagjai alkalmazhatják. Később használatba került az MGO/MG (metilglioxál tartalom) és a NPA (non-peroxide activity) kifejezés is a manuka mézek antibakteriális aktivitásának tájékoztatása céljából. Minél magasabb a szám, annál nagyobb a méz antibakteriális aktivitása. Amennyiben kifejezetten sebkezelésre keresünk mézet, ezeket a jelzéseket kell keresnünk a manuka mézeken és minél magasabb UMF/NPA vagy MGO számú mézet vásárolunk, annál hatásosabb eredményt várhatunk a gyógyulandó felületen. Az UMF-et tehát az alapján mérik, hogy a méz mennyire tudja meggátolni a baktériumok szaporodását.

A felfedezést, miszerint az MGO a manuka méz csodakomponense, ami felelős a magas antibakteriális jelenségért, a dresdai egyetemnek köszönhetjük. Az MGO azt mutatja meg, hogy a méz egy kg-ja hány milligramm metil-glioxált tartalmaz. Számításában egyenes korreláció mutatható ki az UMF értékeivel. Az egyenértékű 5-15 UMF besorolások 250-500 ppm MGO-nak felelnek meg. A 10+ vagy a feletti UMF besorolású (MGO 263+) mézeket tekintik jelentős gyógyhatásúaknak.

Az összefüggés az UMF és az MGO besorolások között így alakul:

NPA+UMF 5+ = MGO 83

NPA+UMF 10+ = MGO 263

NPA+UMF 15+ = MGO 514

NPA+UMF 20+ = MGO 829

A manuka méz másik különlegessége, hogy, mint a jó bor a korral érik. Ugyanis kimutatták, hogy jótékony összetevője az MGO az idő múlásával, magasabb koncentrációval lesz jelen a mézben, ehhez a folyamathoz azonban évekre van szükség.

A manuka méz szárnyalása

A fentebb említett 1962-es kísérletnek köszönhetően egyre többen kezdtek érdeklődni a manuka méz gyógyhatása után. A további években pedig számos alkalommal bizonyították be jótékony hatását. A cikk megjelenése után egy orvos lábfekéllyel szenvedő páciensét a mindenféle gyógyszerek helyett, természetes módon manuka mézzel kezdte el kezelni és a méz kiváló eredményeket hozott. Ez a sztori bejárta a sajtót, ami elindította a manuka méz szárnyalását. De a későbbiekben kiderült az is, hogy a méz többek között a lábgomba és egyéb bőrproblémák kezelésére is kiváló.

Mára a manuka méz iránt olyannyira megnövekedett az igény, hogy a korábban figyelemre sem méltó mézet a méhészek is elkezdték nagy mennyiségben előállítani. Ezzel együtt a manuka méz hamisítása sajnos nagy léptékben van jelen a világban. Nem véletlenül jelent meg egy olyan cikk a közelmúltban, hogy több manuka mézet adnak el, mint amennyit új-zéland kapacitásaitól függően meg tud termelni. A mézhamisítás nem csak a manuka mézre jellemző, de mivel ennek a méznek az ára kiemelkedően magas és könnyű hamisítani, ezért a csalók erőszeretettel állítják elő a hamis manukákat.

Értéket az is alátámasztja, hogy a manuka mézet forgalmazó egyik legnagyobb cég a Comvita, az egyedüli olyan mézforgalmazó a világon, amely részvényeket kibocsátva jelen van a tőzsdén.

2011-ben az új-zélandi miniszter a Windsor kastélyba tett látogatásakor ezt ajándékozta az angol királynőnek és ettől az időponttól kezdve a méz megkapta a becenevet: „a mézek királynője”.

A manuka méz ára

Borsos árát a kereskedők a legkülönfélébb – logikusnak tűnő – indokokkal magyarázzák. A manuka virágzása 6 héten keresztül tart, tehát a méz előállítása erre az időszakra van lekorlátozva. Ennek, az alapjában véve hosszú időszaknak kell kielégíteni a teljes világpiaci igényeket. A nemzetközi mézpiacon a manuka méz kiszerelése igen ritkán haladja meg az 500g-ot, leggyakrabban a legkisebb 250g-os kiszerelésben lehet megtalálni és az említésre méltó minőségű manuka (MGO 300+) mondhatni túlzottan magas árban mozog a hazai piacon.

Megéri-e a manuka méz az árát?

Külsőleg alkalmazva a válasz egyértelműen igen, amennyiben 10+ UMF vagy 263+ MGO értéket meghaladó mézet vásárolunk. A manuka mézet külsőleg alkalmazva az égési sérüléseken és sebkezelésben egyedülálló eredményeket lehet elérni, a modern orvoslásban is több gyógyszerkészítményben alkalmazzák. Továbbá hatásos még egyéb bőrproblémák kezelésében, mint a rosacea, a herpesz, lábgomba, fekély, ekcéma vagy az akné.

A manuka méz, mint minden méz megfelelően az étrendünkbe illesztve hozzájárulhat egy még teljesebb értékű, egészséges élethez. Belsőleg alkalmazva azonban a manuka méz a szervezet emésztési folyamatai miatt elveszíti azt a faktort, ami különlegessé teszi. Az MGO tartalma az alsó bélrendszerben teljesen felbomlik, ezért a csodakomponens már nem kerül bele a véráramba. A kutatók ezen állításban nem értenek teljesen egyet, ezért ez a kijelentés nem biztos, hogy megállja a helyét, de az biztos, hogy még sok mindent kell tanulnunk erről a különleges mézfajtáról. A manuka belsőleg ugyanolyan hatékony a gyomorfekély, a gyomorsav-reflux és a gasztritisz-szel szemben, mint bármilyen más méz. Ezért ha az a célunk, hogy a mézet belsőleg alkalmazzuk, először próbáljuk meg előnyben részesíteni a kedvezőbb áron kapható magyar termelői mézeket. 

 

(Forrás: Cliff Van Eaton- Manuka: The Biography of an Extraordinary Honey)

Close Menu
×
×

Cart

Legyél, aki elsőként értesül híreinkről!

És töltsd le ajándékba mézes receptkönyvünket